Military 460, 461, 462 Modellek: (1983-től), 

 Gyártják: (Graz) Austria, (ELBO Thessaloniki) Görögo., (Aksaray) Töröko.  

230 GE

240 GD

250 GD

270 TDI

290 GD

300 GD

 G-P   Military Modellek: (1987-től)  Gyártják: Franciaország

P4 200E         Peugeot(83,5LE)

P4250XD3155Peugeot(70,5LE)

P4 250D      Peugeot(75LE)

P4  280 V6 Peugeot(170LE)

PanhardGW461 G 270 CDI

    

G 270 CDI                                              G-462                                                   P-4 G

Manapság:

A Mercedes-Benz G 270 CDI (becenevén Wolf, magyarul „farkas”) a német Mercedes-Benz járműgyár G-osztályú könnyű terepjáró személygépjárműve. 2003-tól a Magyar Honvédség lövész- és egészségügyi alegység személy és sebesültszállítását látja el. A típusváltozatok a kor színvonalának megfelelő felépítménnyel, motorral és futóművel rendelkeznek. Katalizátoros motorjuk az Euro 3 környezetvédelmi követelményeket teljesíti. A G 270 gépjárművek megfelelnek a hazai és EU-s műszaki és környezetvédelmi normáknak. 2008 végére 186 db MB G 270 CDI terepjáró személygépjármű és bázisjármű kerül a Magyar Honvédség katonai telephelyeire (2009–2010 között 13+24 db van előirányozva, ez összesen 223 db lenne).

Technikai adatok
• Hosszúság (mm): 4642
• Szélesség (mm): 1774
• Magasság (mm): 1960
• Összes gördülő tömeg (kg): 3500 kg
• Saját tömeg (kg): 2640 kg
• Leküzdhető legnagyobb emelkedő teljes terheléssel: 38°
• Szállítható személyek száma (fő): 1+4
• Maximális sebesség (km/h): 156
• Motor: 5 hengeres, 4 ütemű, soros, folyadékhűtéses, common-rail turbódízel, elektronikus motorvezérlés
• Motorteljesítmény (kW): 115

A Mercedes-Benz G mintájára készült „P4” története

A Mercedes G „unokatestvére” a Peugeot P4, ami alapvetően egy G-Wagen bár nem lenne igazságos, hogy egyszerűen csak úgy hivatkoznak rá, mint egy egyszerű CKD Geländewagen.

A P4 őse, az 1950-ben bemutatott Peugeot 203 modellre vezethető vissza.  A 203 K 1.209-cm3-es benzinmotor hajtotta, a HP 48,5, míg a 203 RA és RB 403, 64 LE 3500 fordulat / perc volt.  Minden modellben egy négyfokozatú sebességváltó volt.  Peugeot bemutatta ezeket a járműveket a Francia Hadseregnek jövedelmező szerződések reményében.  Ezt alátámasztja az is, hogy az autó esztétikailag nagyon hasonlított a háború előtti Jeep-re, különösen a hátsó fele.  Ezt azonban soha nem gyártották tömegben, és a 13-példánnyal a katonai változat kaland véget is ért, melyek közül néhányat mezőgazdasági művelés alá szánt.  Az egyik katonai példányt már helyreállították és a Sochaux-i Peugeot Múzeumban látható, ma is.

1981-ben a francia de la Défense Nationale Ministérium úgy határozott, hogy fokozatosan felváltja a hadsereg meglévő terepjáró járműveit, amely abban az időben meglehetősen megöregedett.  Sőt, a legtöbb ilyen jármű, a Hotchkiss M-201, a licenc-változata volt a háború előtti amerikai Jeep-nek, ami szintén műszakilag elavult.

E gépkocsik történelme megérdemel egy kis figyelmet, amit 1954-ben Hotchkiss, majd egy luxusautó-gyártó épített és egyesült a Delahaye-vel, hogy részt vegyen a Jeep építési engedélyéhez.  Valamennyi az amerikai autó pontos francia mása volt.  Hotchkiss-Delahaye több mint 40.000 Jeep példányt épített 1954 és 1969 között, hogy a Hotchkiss-ig Willys Willys vette át Kaiser Jeep 1963-ban.

Peugeot élénk érdeklődést mutatott a minisztérium felhívásének bejegyzések kezdetétől, és ezért felvette a kapcsolatot, az akkor a legmegfelelőbb, katonai felhasználásra épített terepjáró gyártójával.  Ennek eredményeként Geländefahrzeuggesellschaft mbH (vagy GFG) szerződést a írtak alá a Peugeot-tal, 15.000 példány modern terepjáró vagy VLTT (véhicule összekötő de tout-terrain) gyártására, mert politikai okokból (a francia Peugeot és a francia cég nem engedheti meg magának a szerződés odaítélése a külföldiek).

A Mercedesé lenne a karosszéria zöme, az első és a hátsó tengely ( 5.33:1 áttétellel, a 240 GD), valamint a Szociáldemokrata Párt alváza, és a legtöbb felépítmény, de a motor és a sebességváltó, aPeugeot-ból származik.  Korai P4-es a XN8 típus 2 literes motorral az 504-es és az 505-ös, vagy azzal egyenértékű motorokkal készült.  A sebességváltót közvetlenül 604 limuzinból vették, ami csak négy sebességes.  A Sochaux-i gyár azt állítja, hogy az autó 55%-a francia.

Az aláírt, feltételeket elfogadott szerződéssel a gazdasági kilátások a P4 polgári használatra, a licenc díj miatt rendkívül gazdaságtalan, példaként 1987-ben az alap dízel P4 pick-up árcéduláján, Franciaországban, L 20.000, míg a Land Rover 90 DT, csupán 12.000 volt.

A fentiek ellenére a Peugeot vállalta elosztását a P4 egy alapvető polgári változata hasonló a címzett a hadsereg.  Ez a rövid tengelytávú ponyvás tetejű és ajtajú változat.  A motorháztető alatt egy 2 literes benzines a HP 83,5, illetve 2,5 szívó dízelmotor 75 LE volt.  A maximális érhető sebessége a dízel (XD3 155)-ben 108 km / h, annak ellenére, hogy kis teljesítményű a motor, de hála csökkentett súlynak (1.895 kg), a P4 megőrzi a G-Wagen legtöbb terepjáró képességét, kivéve, hogy csak a egy differenciálzár van a hátsó tengelyen.

Manapság, a Panhard, a PSA-csoport leányvállalata, P4 katonai járműveket szerelnek össze, ami a hadsereg megrendelése.  Tudomásom szerint az egyetlen katonai változat, ami rövid tengelytávval (2.400 mm) ponyvatetővel, lehajtható szélvédővel és szövetborítású ajtókkal.  Ezek, általában két első ülésű, plusz hátul két hosszanti padú P4-esek, amit a különböző francia nyelvű afrikai országok hadseregei használják.

Esztétikailag, a P4, még a G-Wagen-nél is jobban néz ki, könnyű kiszúrni a nagy Peugeot oroszlánt a hűtőrácson és a nagy betűket motorháztetőt felső élén, de a különbségeknek nincs vége, a mert négyzet alakúak a fényszórók is.  A P4-et, mint a G-Wagen-t, nem hagyományos ajtókkal lehet rendelni, ezek szövet borításúak – így a tükröket karosszériára rögzítik, nem az ajtókra.  Az ülések kör alakú és nincs fejtámla  és az első lökhárító is más a P4-en.

A P4 négy Párizs-Dakar-on vett részt.  1984 júniusában, egy P4-es PRV a V6-ossal, és egy 2,8 literes V6-os 170 lóerőssel , 300 GE szállítja, és ezért azt feltételezik, hogy az autó nagy előrelépést jelent a teljesítmény, a standard P4-hez képest.

Jean-Louis Maigret szerencsés, hogy a fejlődés felelőse és a motorhoz a Peugeot Belchamps tesztpályán alkalmazta a BA 105 PRV sebességváltót, Ő lett a második ezzel a különleges P4-el a Dakar-on, kisebb áttétellel a (5,33), erősebb V6-ossal mint a szabvány.

1985-ben is részt vett a P4, a Párizs-Dakar-on, de ki kellett állnia mechanikai hiba miatt, de ezt ellensúlyozza, az így is biztató 27. hely.

A következő évben a P4 kapott plusz 10 lóerőt, így összesen 180 lett egy sikeres 16. általános helyezésre 1986-ban.

Az 1987-es és 1988-kiadások (Peugeot 205 T16) nyújtottak gyors segítséget járművekkel Ari Vatanen-nek és Juha Kankkunen-nek.

De ez még nem a V6-os P4-es történetének a vége.  1989-ben a Peugeot főnöke, Corrado Provera (DINF vagy Direction de l’information), úgy dönt, hogy egy radikális lépést tesz a Peugeot-k innovációs használatának élményéhez és megszervezni az átkelést a Szahara sivatagján, újságírókkal a kormánynál, minden a Peugeot modelljével a tartománynak: a 205, 309, 405 és 605.  De mivel ezek a Peugeot modellek csak kétkerék-meghajtásúak (2WD), úgy döntöttek, hogy megerősítik a résztvevőket, Piste des Lions 1990 novemberében öt P4 V6-al.  Ezek, ablaktalan, (LWB) kemény-tetősek voltak.

Ezt 1994-ben a Rallye de la paix megerősítette, ha egy csoport nemzetközi újságíró 306-ossal hajt át először, az eddig hermetikus határok között Egyiptom, Izrael és Jordánia között.  Itt hét P4-es vett részt: öt volt LWB alváz és vezetőfülke módosított változata, vörösre festve, a maradék 2 fehér volt LWB felépítményel és ablakokkal, de V6-os motorral mind.

1997 januárjában a Peugeot P-4-es modellfrissítésével, Mauritániában az újságírók által hajtott prototípusok Peugeot Partner Grand Raid által kifejlesztette Durisotti a pick-up-ot 4×2 változatban.  Ezt az autót használják már az utóbbi időben, az alapja a rendkívüli fejlett Dangel 4×4, melynek gyártása 1999-ben indult.  Ez az autó egyesíti a kisbusz gyakorlatiasságát, összes kerék hajtással és 100% zárható központi differenciálzárral, így sokkal alkalmasabb terepre.

2006-ban megjelent a Panhard G, az új G, a francia hadsereg különleges erőinek számára, ez technikailag különbözik a többi G-től, külső megjelenésben is jól láthatóan, mint például a klasszikus kerek lámpák. Ez egy erős “GreenLine” W461 G270CDI változat, ami állandó négy kerék meghajtású.

Katonai járművek a hadseregben.

  Argentína

Az Argentin Hadseregben a Mercedes-Benz 230G (rövid és hosszú kivitelét) használják, mivel a 1980-as években, a különböző műveletek során mintegy 900 példány, ott maradt és továbbra is szolgálatban maradnak.

 Ausztrália

2007-ben, a Mercedes-Benz nyerte el az Ausztrál Védelmi Erők a szerződését, 1200db G-osztályra. A járműveknek tartalmazni kell 4×4 és 6×6 modelleket, Ausztráliában került átadásra az első katonai 6×6 meghajtású jármű.

   Ausztria

Az Osztrák Hadsereg már hosszú ideje felhasználója a különböző Puch G modelleknek.

  Bulgária

A Bolgár Hadseregnek, 900 G Mercedese van, a járművek különböző formációival, többségük fegyveres.

Canada (Kanada)

Összesen 1.159 db G terepjárót rendelt a Kanadai Hadsereg 2003-ban. A páncélozott kittet, 8 órás munkával lehetett beszerelni, három katonának.  Sok bírálat érte a páncélzatot, ami ennek ellenére, emberéleteket mentett Afganisztánban, de lényegesen jobb, mint elődje az Iltis.

Ezen járművekből a tartalék egységeket is képeztek, amint a szállítása megkezdődött, bevetik páncélozott felderítő egységként is. Leváltja az Iltis-t és egy militarizált Chevrolet Silverado néven MILCOTS (vagy a köznyelvben a “Milverado” járműveket. A leginkább az afganisztáni misszió érintett, ahol a 75 RG-31 Nyala által épített BAE Land Systems OMC, de Dél-Afrikában is használják.

 Dánia

A Dán Hadsereg a 240 GD-t (/ 24, / 28 és / 34 változattal) vásárolta meg, hogy felváltsa a M151A1, a Volkswagen 181 (Jagdwagen “) és a Land Rover 88 típusokat. Az első szállítások 1985-ben a GD 240 típusából voltak majd később a 290 GD (/ 24 és / 28 változatok), amikor ezeket is bevezették.  Több mint 1,300 gépjárművel.  Néhány 300 GE is felhasználtak, – elsősorban a Dán Hadsereg EOD részére. Jelenleg a Dánok több mint 2.000 db 270CDI-t vettek át több változatban, 2003-tól kezdődően.

  Egyesült Királyság

A Brit Hadsereg számos ilyen járművet használt, Irakban, különösen Telic körül, Bagdad és Rustamiyah területeken.

   Észtország

Az Észt Védelmi Erők egy kis számú, de különböző típusú, G-osztályú járművet vásárolt nemrég, melyekkel az elavult UAZ és a Volkswagen Iltis terepjárókat szánt lecserélni.

   Finnország

A Finn Hadsereg főleg a „G” páncélozott járműveit és a mentőautót használja, de más „G” verziót is használnak a gépjárműparkjukban.

   Franciaország

A Francia Hadseregben, Peugeot P4-esek vannak, amik a G-osztályból származnak, Peugeot motorral szerelve.

   Németország

A Német Fegyveres Erők a G-osztályt, “Wolf” néven használják. Több, mint 12.000 db jármű van több mint 50 változatban, mentőautótól a Német Különleges erők páncélozott járműveiig.  Az 1970-es években az olcsóbb Volkswagen Iltis-t részesítették előnyben, most a Iltis helyébe a “Wolf” (“farkas”) és a páncélozott változat lépett.

   Görögország

A Görög Hadsereg, valamint a Légierő, Haditengerészet és a Rendőrség, által használt „G” (Geländewagen) több változata, amit a Hellén ipar, Elbo által gyártott W462-es járműként.

   Horvátország

Horvátország 300-320db járművet vásárolt speciálisan a Horvát Hadsereg és a békefenntartó missziók afganisztáni műveletei részére.  Horvátország több 4×4 járművet használ, de a G-osztály nagyon népszerű a Horvát Hadseregben.  G-osztályon kívül van még Land Rover és Iveco LRV is.

   Hollandia

A Holland Hadsereg használja a Mercedes-Benz G-osztály különböző változatait, többnyire W461 290GD és 290GD TD modellek kézi kapcsolású sebességváltóval. A Holland Rendőrség és a Koninklijke Marechaussee is használja a G-osztályt.  A legtöbb rendőri változat páncélozott W463 modell.

   Írország

Az Ír hadsereg 60 db G-Wagent használ, csapatszállító járműként.

   Lengyelország

A Lengyel Hadseregben 96 db GD 290 és 25 db MB 290 GD WD van szolgálatban, ebből 13 db GD 290 üzemel a katonai rendőrség állományában.

   Luxemburg

Luxemburg, a Geländewagen 300D katonai változatát használja.

   Magyarország

A Magyar Szárazföldi Erők használ, 233 példány G-270 CDI-it (BA 10), amely, UMF könnyű géppuska platformmal szerelt, de 2010-2013 között 5 db G-280 CDI (BA6 C + R SSA FB6), fog vásárolni.

   Malajzia

Malajziában, helyben készül a DRB Hicom „G” és emellett Land Rover Defender-t használ könnyű szállításra,  a malajziai hadseregben.

  Mexikó

A Mexikói Haditengerészet Nemzetvédelmi Miniszter (SEMAR) 2008-ban bejelentette, hogy a nagyszámú Mercedes-Benz katonai járművet vásárol a mexikói Marine Corps.  2009 májusban  SEMAR megkapott 20darabot, a szerződésben vállalt 84 db G-osztályú járműből

   Norvégia

A Norvég Hadsereg a GD 240 helyett a Volvo és a Land Rover 4×4-es járműveket vásárolt a 1980-as években, de a GD 300 használták mentőautónak.  A 300GD-t használnak a közlekedés ellenőrző állomásokon és a NASAMS Air-védelmi rendszernél. 2000 első felében, 90 db 290 GD-t  vásárolt, és pár páncélozott 270 CDI –t..  Ma a Honvédségnél, összesen 3.000 db „G” működik.

A Norvég Királyi Gárda egy fekete G500 AMG-t használ, megkülönböztetett jelzéssel.

  Oroszország

Oroszországban a Rendőrség, Állambiztonsági Egységei, katonai és kormányzati szervek használnak a G-osztályt. Többnyire polgári, fekete változatok, biztonsági (escort) járművek, mind az elnök és a miniszterelnök fekete G-500 és G55 AMG-je.

   Szerbia

A Szerb katonai célokra jelenleg Puch 300GD modell van, de használják a következő modelleket is 300GD33, 300GD6 és 300GD10 változatai, a közlekedésben a VIP személyek 300GD3-LUX és 300GD6-LUX de a Különleges Dandár erők használnak módosított változatot. a tervezett hozzáférés elleni övezetben.

A Szerb Belügyminisztérium és a Szerb Rendőrség is használ több Puch 300GD-t.

    Svédország

A Svéd Hadsereg 290 MB / T (1994) MB 290GD (2000) MB 270 CDI (2005) Geländewagent használ, elsősorban, nemzetközi telepítéséhez.

   Svájc

A Swiss Army 230 db nyitott gépjárművet használ, mint az elsődleges általános célú légi fuvarozás, csak egy keménytetős változat van a mobil rádió-hozzáférési pontnak.  1985 óta, és fokozatosan váltotta le aWillys terepjárókat, Haflinger könnyű szállítót és Pinzgauer közepes szállítót. A Swiss Army összes verziója fegyvertelen felszerelésű.

   Szingapúr

A Szingapúri Hadsereg a 270 és 290 változatokat vásárolta meg, másodlagos katonai közlekedésre.  Alkalmazzák a soft-top teherautó konfigurációt, néhányat járőrözni, dzsip formájában.  A hadsereg a rövid tengelytávot, COS zászlóalj, dandár osztályparancsnokok személyi közlekedés területén használják.

    Szlovénia

A Szlovén Hadsereg elsősorban a közlekedés területén használ Mercedes-Benz G-osztályú járműveket.

    Ukrajna

Ukrajnában a rendőrség, állambiztonsági egységek, katonai és kormányzati szervek használnak a G-osztályt.  Többnyire fekete polgári változatokat, biztonsági (escort) járműveket, mind az elnök és a miniszterelnök fekete G-500 és G55 AMG-je.

   USA (Egyesült Államok)

A USMC ideiglenes Fast Attack Vehicle (IFAV) egy módosított változata a Mercedes-Benz G 290 Geländewagen, mert  ez helyettesíti a módosított FAV tengerészgyalogság által használt M-151A2 1 / 4 tonnás teherautót (Mutt dzsip), a 1990-es években.

Az US Marine Corps 157db „G”-je a IFAVs következőképpen oszlik meg:

•          (I) Marine Expedíciós Erők (MEF) Camp Pendleton, CA (33);

•          (II) MEF Camp Lejeune, NC (25);

•          (III) MEF on Okinawa, Japán (27);

•          (IV) 17 Force Recon, Afganisztán (22);

•          (V) 3 Force Recon Bn, Irak (23);

•          (VI) 1. Átmeneti DMZ Police Company, Dél-Korea (15), és

•          (VII) különféle egyéb (12)

    Vatikánváros

A Vatikán Kormányának a tulajdonában két átalakított Mercedes-Benz G-osztály van, ami az úgynevezett “Pápamobil”.  Az egyik Németországban, a Mercedes-Benz Múzeumban, Stuttgartban van.